Korpás Valéria vagyok, kicsi gyermekkoromtól Gelejen élek. Negyven évnyi óvodáskorúak nevelgetése utána Gelejen vegyes csoporttal működő óvodából mentem nyugállományba. Azonban ezután sem szakadt meg a kapcsolatom az aprónéppel. Három gyönyörű unokámmal élhetem tovább a hívatásbeli negyven év, és a nagymamaság csodáit. Amikor együtt játszunk, megszűnik körülöttem a világ, aminek lenyomata néhány róluk, hozzájuk szóló írásom. Ezen írásaim előtt nem sokkal korábban, hogy a szüleimtől hallott gyönyörű történetek, és a saját emlékeim ne merüljenek az elmúlás sötét vermébe, leírtam közülük párat. Saját magamnak, és az unokáimnak. Végül úgy döntöttem, hogy közreadom mindazoknak, akik szívesen olvsanak múltat idéző emlékeket, tanulságos, kedves gyermekmeséket.

Ez az elfoglaltság csak úgy, a semmiből, váratlanul szegődött mellém. Nagyon későn érkezett az írás, de mára megértettem, nem jöhetett hamarabb, merthogy "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak." - Préd 3:1

Nálam 2019-ben jött el az írás ideje.

Rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e, elfogadjuk-e a fentről érkezett ajándékot, vagy elmegyünk mellette, mindenféle kifogásokkal veszni hagyjuk. Bár sohasem gondoltam arra, hogy írjak, mégis, ha későn is érkezett, az előbbit választottam. 

Alkotásaim