sóvárgás

szóra szomjazom
a sivárság sivatagának
száraz pora marja torkomat
hol csupasz csontokon
fetreng ájultan a lélek
üres fejjel bámulva
a csillogó semmit
önmagát imádva


tintát adj csupán
s egy üres papírlapot
és betűt mutass nekem
miből mondatok születnek
hogy rátok hagyjam
örökül gondolataimat
oldva a lélektelenség
hiú kötését


Alkotásaim

Tovább
Vissza